Barsi Balázs: A Fájdalmas Szűzanya

Vissza...

"Így szólt Anyjához: – Asszony, íme a te fiad – Aztán a tanítványhoz fordult: – Nézd, ő a te anyád! –"

Jn 19,26-27

Amikor az Úr vérében megköti az új és örök szövetséget az Atyaisten és az emberiség között, akkor azok között is új és örök szövetséget akar létrehozni, akik hisznek benne, akik már tagjai ennek az örök Isten-ember szövetségnek.
Nemcsak az Istennel való szövetség új (soha nem létezett és az előzőekből elképzelhetetlen) és örök (vagyis Isten részéről végleges, még a bűnök sem szakítják, mert éppen a bűnök bocsánatában áll), hanem ezentúl minden emberi kapcsolat új és örök, amely az új és örök szövetségben élők, a Krisztushívők között létesül.
Nem épülhet többé csupán testre és vérre sem a házastársak kapcsolata, sem a szülő és gyermek kapcsolata, sem az igazi, mély barátság!
Rászánom-e magam, hogy a Szűzanyával való kapcsolatom új és örök voltának titkában beletekintsek és vállaljam, mert ő vállalt engem új és örökkévaló módon Szent Fia keresztje alatt?
Rászánjuk-e magunkat, akik szeretjük egymást, hogy kapcsolatunk alapját minden érzésen, élményen túl, a létezés legvégső mélységeiben felvázolódó és örök szövetségben közösen felfedezzük és csak erre akarjunk építeni?
Ha ez megtörténik a házasságban, az a házasság ragyogó jele lesz a Szentháromságnak, és a házastársak valami olyat élnek meg, amit soha senki még a történelem folyamán. Ugyanígy a barátságban: az a barátság túllépi a szokásos barátságok kategóriáját és szókészletét. Krisztus titkában elmerülve már itt földön, a kereszt titka alatt megkezdik az örök dicsőségben ragyogó életet.

Vissza...