Vissza...

Riport Ferencz János atyával a papok éve alkalmából

Hogyan született meg benned a papi hivatás?

Nem tudom! Erre a kérdésre egyetlen helyes válasz: ez a jó Isten titka! Ő hívott meg, és úgy rendezte életutam, ahogy az Neki tetszett. Hála Neki mindenért! Én nagyon megjegyeztem, hogy óvó nénik, egy vallásos történelem tanárunk ájtatos felesége reggel és az óvodai nap végén is imádkoztatott bennünket, noha az akkori vallásellenes években ez szigorúan tilos volt. Elsős koromban, amikor az első hittanórán a tiszti bácsi bejött osztályunkba, hangosan köszöntöttük, az akkor előírt divatos köszöntéssel: ELŐRE! Ugyancsak első osztályos lehettem, amikor vasárnap reggel mosakodáskor, magabiztosan kijelentettem, - idézem akkori szókincsemet: "MINISZTRÁHOZ" készülök. Közben két nővéremmel szóváltásba keveredtem, ők gúnyosan visszanyelveltek: "Te pap akarsz lenni?" Mire én indulatosan visszakiáltottam: Pap lennék, de nem tudok, miattad, tudod?"

Mi a jelmondatod, és milyen hatással van az életedre?

Már papnövendék koromban kiválasztottam szent Pál apostol a 2. korintusiakhoz írt leveléből: "Krisztus szeretete sürget minket!" Egész papi életemben ez volt a lelkipásztori munkám vezérfonala. Sok-sok gyarlóságom ellenére mindig ez lebegett és lebeg ma is szemem előtt. Nem véletlen, hogy egyik velem apostolkodó lelki testvéremmel közös imádságaink alkalmából gyakran így üdvözöljük egymást: "Krisztus szeretete sürget minket!"

Mik azok, amiket szívesen megosztanál velünk? (örömeid, nehézségeid)

Ezt már megtettem a tavalyi Mátraverebély-Szentkúti SZÖT-lelkigyakorlatunk harmadik napján. Most is megismétlem: Szivesen megosztom rendhagyó életutam talán negatív, de tanúságos történéseit,- és ezt ismét Pál apostol szavaival fémjelzek: "Az Istent szeretőknek minden a javukra válik!", és legyőzhetetlen optimizmusomat pedig e szavakra építem: Hiszek a Szeretet végső győzelmében!"

Mikor és hogyan ismerkedtél meg a SZÖTTEL?

Lelkiségi mozgalmunkkal Wutkowatz Károly "alapító atyának" és barátomnak köszönhetően, emlékeztem szerint talán 1994-95 körül ismerkedtem meg. Már akkori tartózkodási helyemen, a hodászi "VIKTÓRIA" Ápoló-Gondozó Otthonban megalapítottuk a Szötöt, és több regionális találkozón részt is vettünk. 2ooo-ben Kisvárdára kerültem, ott és Rétközberencs filiában is ezt tettem. Itt már regionális találkozót is rendeztünk, sőt  később már eljöttek olasz pap vendégeink is. Debreceni tartózkodásom idején 3 csoport is megalakult, a Szent Erzsébet Otthonban ma is működik. 2oo4 májusába kerültem Rakamazra itt 2 csoport alakult, és még több  egyházközségben alakult meg lelkiségi mozgalmunk. Rakamazon és Tiszaeszláron most is havonta vannak találkozóink. Rakamazon a máriabesnyői továbbképzésünk eredményeként szerveződnek a nagy türelmet és kitartást igénylő "kiscsoportos foglalkozásaink".

Hogyan hat a mozgalom a papi életedre?

Mindenképpen pozitívan. Például, állandó lelki készenléti állapotot kíván a havi találkozók forgatókönyvének az összeállítása, és azok megszervezése. Ebben Rakamazon segítségemre van Gáspár Erzsébet csoportvezetőnk, Tiszaeszláron pedig Gribóvszki Károlyné kántornőnk mellett az adminisztrációs teendőket felvállaló Tarbay Jánosné is.

Milyen gondolatokat osztanál meg Szötös testvéreinkkel?

Nos, Rakamazon kisegítő lelkipásztori munkámat örömmel és lelkesedéssel végzem. Hálás vagyok a gondviselő jó Istennek, nem különben Takács János plébános atyának, és házanépének, hogy a Plébániához tartozó egyházközségek hívei rendelkezésére állhatok. Egyik teológiai tanárunk kedvenc szólását idézve: "Ha Isten életünknek kedvez"-továbbra is szeretném a rakamazi római katolikus lelkipásztorok munkáját segíteni. Lám, eddigi életutam igazolja a következő mondatokat:Isten egyenesen ír görbe vonalakon is. Minden kegyelem! Naponta elimádkozom Mozart elgondolkodtató szavait: "A halál képe már nemcsak nem félelmetes előttem, hanem nagyon sok vigasztaló és megnyugtató van benne számomra. Sohasem fekszem le anélkül, hogy meg ne fontolnám:   holnap talán már nem leszek itt!" Ami a jövőmet illeti, szemem előtt tartom az apostol szavait: "A mi hazánk a mennyben van!" És a másik mondását is: "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív felfogni nem képes felfogni azt az örömet és boldogságot, amit Isten az Őt szeretőknek ad." Jövőmet, sokat szenvedett magyar nemzetem sorsát Magyarok Nagyasszonyának az oltalmába ajánlom, akinek Szeplőtelen szent Szíve a gonosz sátán minden ármánykodása ellenére végül is győzedelmeskedni fog. Csak ne felejtsük el medjugorjei üzenetét: "MEGTÉRÉSETEKTŐL FÜGG A JÖVŐTÖK!"

Vissza...