Gondolatok egy evangéliumi szakaszról

"Hasonlatot is mondott nekik: Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? És hogyan mondhatod testvérednek: Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!" Lk 6,39-42

A következőket mondta számomra ez a szentírási rész:

„Vajon a vak vezethet-e vakot?” Elgondolkodtam, hogy: Én látok-e? Látom-e az Utat, Jézus Krisztust. Mindig az Úton vagyok-e vagy olykor-olykor letérek, hogy az én elképzeléseimet kövessem? Megértettem, fontos, hogy az Úton legyek és lássak, mert nagy a felelősségem. Jézushoz kell elvezetnem a rám bízottakat, elsősorban családom tagjait, de munkatársaimat és mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerülök.

  „Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere.” Ha Jézus tanítványa vagyok, akkor meg kell tanulnom azokat a lépéseket, melyek a megváltásra és az örök életre vezetnek. Folytonosan Jézusra kell néznem nem a saját fejem után menni, okoskodni, hanem együtt lenni Vele az imádságban és tettekre váltani a tanítását.

  „Képmutató!” Az evangelizációt magammal kell kezdenem. Sokkal könnyebben látom meg mások (családtagjaim, ismerőseim stb.) hibáit, mint sajátomat. Mások hibái miatt sokszor panaszkodom, elítélem, míg magammal szemben elnéző, megértő vagyok. Megértettem, hogy először őszintén szembe kell néznem magammal – alázatosan –. Beismernem bűneimet, vétkeimet. Teljesen szabaddá kell válnom mindentől, hogy Isten kegyelme formálhasson, „és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!” akkor tudok majd én is segíteni másokon.

Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna másokat. Nem kutat mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy ő jobban cselekszik, mint mások, és soha nem tartja többre magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon. (Vianney Szent János)

Vissza...