Egyéni hangvételű, személyes élménybeszámolók a Szent Pál évi SZÖT-zarándoklatról (2009 június 26 péntek - július 2 szerda)

Szent Pál apostol ezt írja a Korintusiakhoz írt első levelében: "A legkiválóbb út a szeretet."

Június 26-án este fél 8 körül szálltunk buszra Egerben hatan, a többiek Budapesten csatlakoztak hozzánk. Már Pesten gyakorolhattuk a türelem, a megértő szeretet erényét, amit vezetőnk Borhy Mária a fájdalmas rózsafüzér elimádkozásával is segített. A csoport tagjai, mint gyakran utazó Szöt-tagok ismerték egymást, én voltam ismeretlen, de hamar összebarátkoztunk. Én az izgalomtól nem tudtam aludni a buszon. A reggeli derengésben így csodálhattam a szlovén hegyek között fehérlő templomokat és a körülöttük elszórtan elhelyezkedő házakat. A sűrű párás levegőben mintha csipkegallérból bújtak volna ki a hegycsúcsok. Eleinte kapkodtam a levegőt az egymást követő alagutakban, de később élményeim révén ezek már fel sem tűntek.

Lelkivezetőnk, Ferencz János atya gondosan összeválogatott lelki útravalót, programot készített számunkra, melyben mindenki egyénileg is részt kapott. Imádságok, lélekemelő olvasmányok, mély érzéseket tolmácsoló versekkel gazdagodtunk. Gondoskodott róla, hogy minden nap szentmisén vehettünk részt, így könnyen telt az idő egy-egy állomáshely között. Zarándoklatunk elején Padovában voltunk. A szakadó eső ellenére a kis csapat a magyar zászlót vivő mögött vidáman igyekezett a Szent Antal Bazilikához. Ez hatalmas román stílusú épület együttes keringőkkel, folyosókkal. Bent szemünk elé tárult a gyönyörű szentély, a Bazilika főhajója, és a két oldalt elhelyezkedő kápolnákkal. A Szent Antal kápolnában középen a Szent oltársírja. Márvány domborművek mutatják be csodatevéseit. Megérinthettük az oltársírt, és ki-ki elmondott egy- egy fohászt. Az ereklye-kápolnában őrzik Szent Antal épségben maradt nyelvét, állkapcsát. Mélyen megérintett bennünket, ahogy bementünk a Bazilikában, az úgynevezett "Áldás-kápolnában" egy atya fogadja a zarándokokat. Abban a kegyelemben volt részünk, hogy a ferences atya megáldott minket latinul, János atya pedig magyarra fordítva mondta az áldást. Így kétszeres papi áldással indulhattunk további zarándok utunkra. Az udvaron hatalmasra nőtt magnóliafa előtt,-amely tele volt hófehér virágokkal,- van szent Antal szobra, érintettük a kezét és fényképészkedtünk. Nehezen tudtunk tovább indulni, de várt ránk a Szentvér csodáról híres Orviétó. Sajnos a szakadó eső miatt a városból keveset láttunk, de az itteni Bazilika látványa kárpótolt bennünket. János atya az úton ismertette a szentvér csoda történetét, mely ehhez a kegyhelyhez kapcsolódik. A Bazilika fenn egy magas hegy tetején épült,-ez egyébként olasz jellegzetességnek is mondható, - már a külső látványa is lenyűgöző. Homlokzatát csodás színes freskók díszítik. Nekem azután feljutni sem volt könnyű,-mert egy meredek felvonóba szálltunk. Félve mertem kinézni a jármű ablakán, pedig mesés kép tárult elénk. A városka csupa színes növények és virágok kavalkádja. Talán ilyen szép lehetett az édeni Paradicsom?!

Szombat este érkeztünk meg római szállásunkra a CVS (magyarul SZÖT)-Központjába, az un. Centroba. Buszunk a "Behajtani tilos" tábla ellenére a szűk utcába landolt, - csak nagy nehézségek között tudott bejutni az udvarra. Nem mertünk szólni, csak csendben imádkoztunk. A gyors beköltözés után Maria Gracia nővér finom vacsorával kinált. A napot este tízkor hálaadó szentmisével zártuk. Mivel szállásunk közel volt a Vatikánhoz, így a reggeli szentmisénk és a reggelizés után, rózsafüzérrel a kezünkbe imádkozva, gyalog indultunk magyar zászlót vivőnk után a Szent Péter térre. A rekkenő hőség, a nagy számú zarándokok és turisták között egymásra és beteg zarándoktársainkra figyelve, sikerült együtt maradnunk. Megnézhettük többek között II. János Pál pápa sírját, és mindannyian egy szívvel fohászkodtunk, hogy sikerüljön engedélyt kapni a "Magyarok Nagyasszonya" titulusú magyar kápolnába bejutnunk. Szinte együtt dobbant a szívünk, amikor mosolyogva kinyitották a kaput. A kápolna bejáratánál Szent István királyunk életnagyságú szobra fogadott. Ámulattal néztünk körül és az oltár előtt elénekeltük nemzeti imádságunkat a magyar Himnuszt és természetesen a Boldogasszony Anyánk éneket. Nagyon felemelő érzés volt még aznap délben együtt imádkoznunk Szentatyánkkal az Úr angyala imádságot. Azután már délután sorba álltunk a "Falakon kívüli Szent Pál Bazilika" előtt, ahol Benedek Pápa ünnepélyes Vesperással zárta a Szent Pál évet. Vendégei voltak ortodox pátriárkák, és vezető protestáns lelkészek is. A világ minden tájáról érkeztek ide szerzetesek, szerzetesnővér apácák, püspökök, papok és zarándokok ezrei és tízezrei. Kicsi volt az esélye, hogy bejutunk a Bazilikába. A várakozás alatt János atya biztatására hangosan imádkoztuk a dicsőséges olvasót és az isteni irgalmasság rózsafüzérét. És dolgozott a Szentlélek! Hallván a magyar szót, egy indiai Teréz anya által alapított "Szeretet Misszionáriusa " nővér jött oda, aki jól beszélt magyarul, hiszen több évigBudapesten és Érden szolgált,- Ő szólt rendfőnök nővérének, - lényeg az, hogy jegyekhez jutottunk. Utunk során többször is megtapasztaltam, micsoda ereje van az imának. Bejutottunk a Bazilikába, sőt ülőhelyünk is volt, olasz-latin nyelvű forgatókönyvet is kaptunk a szertartás menetéről. János atya fordította a körülötte levőknek! - így együtt imádkozhattunk és énekelhettünk a pápával. Alig tudom elhinni, hogy mindennek a kegyelem áradatnak a részese lehettem!

Hétfőn Péter és Pál apostol fejedelmek ünnepén pápai szentmisén vehettünk részt a Szent Péter Bazilikában, ahol sok nemzet püspökei a palliumok átadásával érseki kinevezéseket kaptak. Itt is egy újabb kegyelemben részesültünk, mi is szentáldozáshoz járulhattunk. Mise után a Szent Péter téren találkoztunk. Hasulyó Anti zászlóvivőnk magasra tartott magyar zászlóval integetett, köréje gyűlve vártuk az ablakban megjelenő kitárt karú mosolygó Szentatyát. Immár másodszor újra együtt imádkozhattuk vele az Úr angyalaimádságot. Itt-ott magyarul is ránk köszöntek, de lengyel zarándokok is megszólítottak,-a két atya latinul is jól megértették egymást. Közben megérkezett Norbi diakónus testvér, aki fiatalos lelkülettel kalauzolt minket. A Szent Kereszt Bazilikában az áhítat percei következtek. Elérzékenyültünk, volt a ki sírva fakadt az emberek hitetlensége miatt,-a torinói lepel láttán, ahogy felismerhető volt az Úr Jézus meggyötört és vérző testének kivehető nyomai és a fejét befedő kendő. Itt őrzik a megtalált szent kereszt egy részét is. A főoltár előtt elcsendesedve és magunkba szállva elénekeltük az Uram jó nekünk itt lenni közismert éneket. A "Szent lépcsőn" most is sokan térdelve mentek fel, így mi a másik oldalon tudtunk felmenni, és odafent csendben imádkoztunk. Fiatal vezetőnk a Maria Maggiore Bazilikáról is tömör tájékoztatót adott. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell a következőket: A 431 évi efezusi zsinat után, amelyen Jézus anyját Istenszülőnek nyilvánították, Rómában az Esquilinus dombon III. Xixtus pápa (432-44o) templomot építetett az Istenszülő tiszteletére, ezt később Sancta Maria Maggiore Bazilikának nevezték. Ez nyugaton a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére szentelt legősibb templom. A hagyomány szerint augusztus 5-én kérésre hó esett azon a helyen, ahová építeni kellett a templomot. Innen az ünnep magyar elnevezése: Havas Boldogasszony.
Megnéztük a Lateráni Szent János Bazilikát is, amely hivatalos elnevezése: Minden templomok feje. Amikor elkészült arany mozaikokkal volt kirakva Krisztus képe a bejárat fölött. Az első amerikai aranyból készített mű. Gazdagon díszített pápai Bazilika. Keletről a nap világítja meg. Látható itt egy dombormű is, ami Szent István királyunkat ábrázolja, amint átveszi a szent koronát a pápától. Lenyűgöző szépségű ez a Bazilika. Ezen napokban bőven volt alkalmunk teljes búcsúkat gyűjtögetni az előírt feltételekkel, amit boldogan meg is tettünk. Nagy szeretettel és teli élményekkel búcsúztunk másnap reggel Rómától és kedves vendéglátóinktól. Úton Assisi felé természetesen megálltunk Porcinkulán. Ezen a helyen volt Szent Ferenc látomása. A hatalmas templom közepén áll egy sok száz éves kicsiny kápolna, a "Megbocsátás szentélye". Egy kedves apáca ismertette az ezzel kapcsolatos történéseket. Meghatódva borultunk térdre, kérve a megbocsátás kegyelmét önmagunk számára, és hogy mi is teljes szívvel megbocsássunk minden sérelmet. Nem is tudom szavakba önteni, milyen mély hatással volt rám. Életem nehéz terhét raktam le, és más emberként jöttem ki, könnyebb szívvel. Úgy érzem megtaláltam lelki békémet. János atyának talán súgott a Szentlélek, mert a buszon lelki útravalóként, Szent Ferenc imáját olvastatta fel, amely így hangzik:

Szent Ferenc imája:
Uram,
Tégy enegem békéd eszközévé, hogy
ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
ahol sérelem van, oda megbocsátást,
ahol széthúzás, oda egyetértést,
ahol tévedés, oda igazságot,
ahol kétség, oda hitet,
ahol kétségbeesés, oda reményt,
ahol sötétség, oda világosságot,
ahol szomorúság, oda örömet.
Hogy ne megértést keressek, hanem másokat értsek meg, hogy ne engem szeressenek, hanem szeretetet nyújtsak.
Mert mikor adunk, akkor kapunk,
mikor megbocsátunk, nyerünk bocsánatot,
mikor meghalunk, születünk meg az életre.
Ámen.

Én annyira könnyűnek éreztem magam, hogy Assisiben minden gond nélkül róttam a lépcsőket fel a Szent Klára majd a Szent Ferenc Bazilikába. Itt újabb élmény várt rám. Az altemplomban olasz szentmise volt, melynek végén énekelték a "Bárka dalt", ami rakamazi templomi énekkarunk legkedvesebb éneke, Pannika cinkotai kántornő és én bekapcsolódtunk, és énekeltük magyarul. Majd megkerestük Szent Ferenc sírját, megnéztük épségben maradt ruháit, ereklyéit, kegytárgyait. Nekem a magas meredek lépcsők sem számítottak már akadálynak, hogy a felső szinten megcsodálhassuk, végig követhessük a Szent Ferenc életét bemutató csodálatos freskókat is. Az udvarról pedig egész Assisit láthattuk. Minden percért hálásak voltunk. Lorettóig mesébe illő tájakon vitt az utunk. Magas hegyek, mély völgyek között kanyargott utunk. Itt ott feltűnt az Adriai tenger is. Néhol a keskeny hegyi szerpentineken lassan haladhatott a buszunk. Izgultunk is, hogy a kellő időben ott leszünk-e Lorettóban? Vezetőnk, Borhy Marika gyakran mondogatta:"Meglátjátok, vár ránk édesanyánk! Biztosan odaérünk!" Atya vezetésével Szűz Anyánkat tisztelő és dicsérő énekeket énekeltünk és persze imádkoztunk. Már messziről láttuk a Bazilika tetején levő Mária szobrot Odaérve az egyik kápolnában János atya szentmiséjén vehettünk részt. A megbocsátás kegyelme után a szentáldozásban Jézussal lehettünk. Atya a tőle szokatlan rövidségű, de igen tartalmas szavaival mélyen szántott a lelkünkbe, és elgondoltatott. Az azóta küldött köszönő sorok is ezt igazolják, és én is köszönöm a többi zarándoktársam nevében is. Mise után még volt bőven időnk, hogy megcsodáljuk a szépséges Bazilikát, benne a Názáreti Házat, a Szent Anna kápolnát. Figyeltük, hogy az egyik kápolna lépcsőjén áll Pió atya életnagyságú szobra, és aki elment előtte, megérintette áldást osztó kezét. A sok csodás élmény után, lelkileg feltöltődve, én úgy éreztem, futni, repülni tudnék a boldogságtól. A Bazilika előtti térről szép kilátás nyílt az Adriai tengerre. Utolsó éjszakánkat a Szent Ferenc Szállodában töltöttük. A szálló kápolnájában szerdán hajnali szentmisével búcsúztunk Lorettótól, és köszöntük meg a Szűzanyának, hogy itt lehettünk, tudtuk, Ő vigyázta, segítette utunkat. Vezetőink felfedezték, hogy a szálló melletti utat "Magyarok útjának" hívják. San Marinóban pedig ezt olvashattuk:"Üdvözöljük a szabadság ősi földjén!" Itt egy rövid városnézés, vásárlás következett. Hazafelé tartva újra Szlovénián át, itt- ott kísért bennünket az eső, közben végeztük a Fáradt ember keresztútját, imádkoztunk, énekeltünk, verseket hallgattunk, és a magyar határ közelében kitekintve buszunk ablakán, feltűnt hatalmas ívben "Szűzanyánk mosolya", a szivárvány. Hazaérkeztünk és hálás szívvel énekeltük a Te Deumot! Számomra hihetetlen még ma is, hogy olyan megpróbáltatások után, mikor azt hittem, sosem megyek már emberek közé,-élek, és részese lehettem ennek a lélekemelő zarándoklatnak, ráadásul többször is szolgálhattam az oltár mellett a szentmisékben. Már tudok hinni az imádság erejében, a jó Isten szeretetében. Bár hosszúra sikerült a beszámolóm, és még így is hiányos, e néhány köszönő sort szeretném még elmondani: "Mikor a bűntől, bajtól meggyötörten, a lelkem terhet hordozott,-egyszerre csak könnyebb lett a lelkem. Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott, talán apám, anyám régen. Talán ma is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem. Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nekem megváltást hozott. És azért is, aki értem, csak egyszer is imádkozott!"

Rakamaz 2009 július 12 vasárnap Szöt találkozón elmondta: Vojtó Ferencné Katalin


Egy másik testvérünk élménybeszámolója ugyanerről:

Zarándoklatunk péntek este a zarándoktársak összegyűjtésével kezdődött. Buszunk Egerből indult, majd Budapesten két helyenszállhattak fel a zarándoktársak. Az egyes találkozóhelyeken megállva újabb és újabb régi ismerősöket fedezhettünk fel, illetve megismerkedhettünk többi tagtársunkkal. Közös utunkat Ferencz János atya által vezetett imádkozással kezdtük meg. Majd a buszon mindenki mély álomba szenderült, s reggelre Páduában találtuk magunkat. Itt megnéztük a Szent Antal Bazilikát, valamint a szent sírját.Következő állomásunk. Oviteto volt, ahol megtekinthettük az "Itália csodájának" is nevezett bámulatba ejtő Dómot.

Késő este érkeztünk meg a CVS római központjába, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk. Másnap felkerestük II. János Pál pápa sírját a Szent Péter Bazilikában. Hála Istennek egy kis időt tölthettünk az itt található "Magyar kápolnában"is. Délben XVI: Benedek pápával közösen elimádkozott Úrangyala imádság utáni áldással a szívünkben vágtunk neki a másfél napos római városnézésnek. Jártunk a falakon kívüli Szent Pál Bazilikában, ahol részt vettünk a Szent Pál év ünnepélyes lezárásának szertartásán. Ellátogattunk a Szent Kereszt Bazilikába, a Lateráni Bazilikába, mely a pápák püspöki temploma, valamint itt őrzik Szent Péter és Szent Pál koponya ereklyéjét.

A Bazilika magyar vonatkozása, hogy a jobb oldalhajó egyik oszlopán II. Szilveszter pápa sírja fölött a magyarok hálából készített domborműve látható, melyen a pápa átnyújtja a koronát Szent István király követének, illetve Szent István felajánlja országunkat a Szűzanyának. A bazilika melletti épületben található a Szent Lépcső, amelyen a hagyomány szerint Krisztust Pilátus elé vezették. Megtekintettük a legnagyobb és legfontosabb Szűz Mária kegyhelyet a Santa Maria Maggiore Bazilikát is.

A visszaút során Assisiben megnéztük Szent Ferenc templomát, melynek érdekessége, hogy Szent Ferenc saját kezűleg kifestett, felújított kis kápolna a templom közepén a mai napig megtekinthető. Majd elsétáltunk a Bazilikájába, melynek altemplomában van a szent sírja. Sajnos Szent Klára templomába nem jutottunk be, de szívleljük meg azalábbi levelének részletében leírtakat:

"Fordulj gondolataiddal az örökkévalóság tükre felé. Isten a világ kezdetétől tartogat az Őt szeretők számára, s melynek ízét, barátai már itt ízlelik. Emellett hagyj figyelmen kívül minden, de mindent, amivel a csalóka és örökké nyugtalanító világ vak követőit be szokta hálózni. Csak azt szeresd fenntartás nélkül, aki szereteted fejében tökéletesen neked adja magát, akinek szépségét a nap és hold csodálja, s akinek visszafizetése érdekében és nagyságában végtelen."

Megálltunk Lorettóban is egy rövid időre. Itt egy kis kápolnában szentmisén vettünk részt. Útközben lelki vezetőnk Ferencz János atya közreműködésével imádkoztunk és a Szűz Anyát énekekkel köszöntöttük. Lelkiekben gazdagodva tértünk haza.